Az ünnep a történelmi múltat idézi, amikor őseink az Egyiptomból való kivonulás után, a 40 éves pusztai vándorlás alatt sátorban (héberül: szukká) laktak Itt szerezték meg a nomád élet maradandó élményét. Az ünnepi csokor négy különféle növényből áll: valamennyi darabja Izrael fiaihoz hasonlítható. Az etrog (a citrusalma) ízletes és illatos, hasznos és kellemes egyszerre, akárcsak az a zsidó, aki ismeri a Tórát és számos jócselekedetet gyakorol. A pálmaág, a luláv szintén hittestvéreinkre emlékeztet: azokra a jámborokra, akik nem ismerik ugyan a Tórát, de hasznos tagjai közösségünknek. A datolya, a pálma termése ugyanis ízletes, de illata nincs. A mirtusz illatához viszont nem társul semmiféle íz, így azoknak a zsidóknak sincs semmi hasznuk, akik tudásukat csak díszként mutogatják. S végül - mint a fűzfa ága - vannak hittestvéreink, akik sem tudásukkal, sem jócselekedeteikkel nem válnak ki. És mégis, a Tóra azt mondja: "Valamennyien - egymást kiegészítve - alkossanak teljes, ünnepi csokrot. S ha így tesztek, az Örökkévaló lesz általa felmagasztalva ... "  A nap különleges szokása amikor a fűzfaágakból kötött csokrot megrázzuk, leveleit lehullajtjuk. E jelképes szertartás azt tükrözi, hogy bűneinktől elválunk. (forrás: Internet)

Idén, a járvány miatt különleges óvintézkedések között építettük fel a sátort, ahova csak egyenként lehetett bemenni. A lényeg viszont: megtartottuk az ünnepet !!!

A fotón: Schwartz Tódor és Salamon Sámuel