Rendkivüli megemlékezése volt az ezelőtt 75 évvel történt marosvásárhelyi gettósításnak. Minden évben megemlékezünk az 1944 májusban történt zsidók összegyüjtésére a marosvásárhelyi gettókba és deportálásukra, de idén, hála,egy Marosvásárhelyről Izraelbe elszármazott csoportnak, különlegesre sikerült a megemlékezés. Szerdán, június 5-én gyertyát gyújtottunk a marosvásárhelyi 6.000 zsidó emlékére, majd a jelenlevők is gyertyát gyújtottak, az elpusztult hozzátartozó  mártírjaiknak. Imát, Salamon Sámuel mondott, a nap jelentőségéről dr. Dub László hitközségi elnök beszélt. Majd Sebestyén Spielmann Mihály író, történész beszélt a marosvásárhelyi zsidók szerepéről a város fejlődésében. Idáig, mondhatom, nem különbözött az évi megemlékezésektől. Itt jön be a ’’rendkivüli’’. Ugyanis Izraelben, Fogel Vilmos, Eizikovitz Zvi (Bubi), Izsák Noémi, Gersch Egon egy, Marosvásrhelyről kitelepedett, alijázott csoportot alakítottak, amelynek a célja egy emlékmű állítása volt a gettó színhelyén. Hosszas egyeztetés után sikerült a pénzt összegyűjteni, (majdnem az összes) engedélyt beszerezni,és június 6-án felavatni azt az andezit szikladarabot, amiből Bocskay Vince szobrász készített emlékművet, ami megörökíti a deportáltak emlékét és amelyen négy nyelven olvasható ’’Örök emlékül annak a 7.500 marosvásárhelyi és környékbeli zsidónak, akiket az e helyen állt gettóból 1944 május- júniusában Auschwitzba deportáltak, ahol 5.943-an elpusztultak’’. A megemlélkezés dr. Dub László szavainak égisze alatt történt, ugyanis feltette a kérdést, hogyan történhetett, hogy  Marosvásrhelyről zsidók ezreit küldték a halálba, mikor majdnem egyidejüleg zajlott a II.világháború felszabadító partraszállása. A kérdés válasz nélkül maradt és marad. A tények viszont beszélnek. Márk (Mordechai) Elemér 93 éves túlélő az akkori gettósításról beszélt, amikor is internálták szüleit, nagyszüleit, testvéreit, rokonságát. Hárman tértek vissza. Ám, most négy generációval volt itt (fiával, unokájával és négy dédunokájával).  Beszéde végén egy egyezséget kötött Mircea Simionescu, a Dimitrie Cantemir  Egyetem rektorával, mely szerint a diákokat bevezetik a Holokauszt és a gettósítás ismereteibe.Kézfogás volt a megpecsételése ! A megemlékezésen szitén jelen volt Ábrahám György és felesége családjukkal az Egyesült Államokból, Menachem (Emeric) és Etti Kovács Izraelből. (Értelmezésem szerint Menachem Kovács az utolsó szombatosok közé tartozik). Szintén túlélők  Mittelman Ilonka, Weisz Ági, Ferenczi Malka akik, sajnos idős korukra való tekintettel, nem vehettek részt a megemlékezésen. Az igazán méltóságteljes, szerény, lélekbevágó megemlékezés után, az est a ’’Laci csárdában’’ ért véget, ahol oldott hangulatban a szevezők, résztvevők, meghívott barátok emlékeztek marosvásárhelyi és fiatalkori éveikre.. Egy kezdet volt aminek remélem lesz folytatása... !