A marosvásárhelyi zsidóság rövid története

A Maros mentén a XVII. században telepedtek le a zsidó családok, a következő században a gyulafehérvári után a legnépesebb zsidó közösségnek tudhatták magukat. Az első közösségek Náznánfalván és Marosszentkirály falvakban alakultak a XVII. század első felében. Lassan a zsidók a városban is megjelennek, hiszen 1803-ban a városi közösség tiltakozik az ellen, hogy a várban állomásozó katonaság fizető- biztosával különalkut kössenek a zsidók, akik ott üzletet nyithatnának. 1828-ban és a következő évben már ismert az első két, a városban letelepedett, zsidó neve: Vojtitz József és Schwartz Izsák. Bár a város vezetősége gazdasági okokból a város határain kivül szerette volna látni a zsidókat, az 1850-es népszámlálás szerint 8.719 lakosból, 249 zsidó volt. Szintén ebben az évben a városban letelepedett az első rabbi Fürst Mór, aki 1870-ig működött itt.

A fordulat a jogok kivívásában az 1848-as magyar szabadságharc után következett be, amelyben a zsidók többsége nemzetőrként, honvédként, felcserként aktívan részt vett.

1867-ben Magyarország elfogadja az uniót Ausztriával, ami a zsidók számára az izraelita vallás egyenlőségét jelentette a többi vallással. Érdekes módon az első zsidó hitközségek kongresszusa nem szervezeti egységet, hanem három vallásos  irányzatot idézett elő: ortodox, status quo (konzervatív) és neológ (reformokat pártoló). Marosvásrhelyen is két irányzat jött létre: az ortodox és egy liberálisabb vonalú, a status quo ante. A szakadás két hitközséget eredményezett, két zsinagógával, két rabbival, helyzet ami 1944-ig tartott. Az asszimilációs  hajlandóság fokozatosan teret nyert a városban és a liberalizmusba vetett hit jegyében a zsidók többsége vállalta az önkéntes magyarosodást. A zsidóság a magyar polgárság részévé vállt kultúrájában, nyelvében, szokásaiban és életmódjában.

  Az első zsinagógát 1862-ban említik, az első izraelita iskolát 1880-ban, ami 1890 átköltözött a Baross Gábor (jelenlegi Horea) utcába, és 1889 január 2-án az Iskola (jelenlegi Aurel Filimon) utcában leteszik az alapkövét a status quo hitközség  jövendő Nagy Zsinagógájának, Gärtner Jakab bécsi (zsidó) építész tervei alapján. Az avatáson mindkét hitközség küldöttsége részt vett.

  1918 egy fordulópont az erdélyi zsidóság életében, melynek választania kellett különböző ideológiák között. A két marosvásárhelyi hitközségben fellelhető volt minden irányzat és mozgalom amely jelen volt a zsidó világban: erőss vallásosság, hasszidizmus, liberalizmus, cionizmus.

   1910- ben a városban  2.755 zsidó volt, ahhoz, hogy az 1930-as népszámlálás szerint  számuk elérje a 4.828-at,a  22.387 magyar, 9.795 román, 632 német, 400 cigány mellett.

   A háborúk közötti időszakban látható gazdasági fellendűlés tapasztalható úgy viszonylagos, ami a háború utáni válságból való túllépésnek köszönhető,  mint abszolut számokban mérhető le, a külföldi tőke beáramlásának és a román állam gazdasági politikájának köszönhetően. A fejlődés a népesség számának növekedésében is tapasztalható, hiszen az összlakosság növekedése mellett, a zsidók száma is eléri a 7.500-at. A városban a zsidók majdnem mindenhol laktak, de elsősorban a Főtér, Szentgyörgy (ma Forradalom), Jókai (ma Eminescu), Sörház (ma Sinaia), Baross Gábor (ma Horea) utcák által határolt területen. Itt még fellelhetők a zsidó épületek: a két zsinagóga, a zsidó kutúrház, klub, iskola, a rituális fürdő vagy  magánházak az’’Apolló’’ palota, Révész ház volt ’Splendid’’szálloda, a Bürger palota.

   A zsidók fontos helyet foglaltak el a város gazdasági, társadalmi, kultúrális életében. Találunk közöttük ipari egységeket alapítokat (Bürger Albert, Székely József), kereskedőket, orvosokat, bankárokat, ügyvédeket (Fekete Andor), irókat (Salamon Ernő, Gábor István, Sebestyén László) újságírókat, színészeket, különböző irányzatú politikusokat, mesterembereket.

    Észak-Erdély visszacsatolása után 1940-ben, az itteni zsidókat  is érintették  a zsidóellenes törvények: 1942-ben a katonakorú vagy tartalékos férfiakat munkatáborokba kényszerítették, majd 1944 májusában- júniusában 7.500 gyerek, nő, idős férfi elkerült a fasiszta koncentrácviós lágerekbe, ahonnan 5.943-an nem tértek vissza.

    1945 után a két zsidó hitközség egyesült a mostani status quo ante hitközségbe, melynek székhelye ebben az épületben található. 1960-ban a tagok száma még 800 volt, de manapság a marosvásárhelyi zsidó hitközség már csak körülbelül 200 tagot számlál, beleértve a nem zsidó családtagokat is.